Bodor Péter vagyok, esküvői fotós.

Foglalkozásomból adódóan igazán szerencsés embernek tartom magam. Azt a pillanatot, amely általában az ember életében egyszer adatik meg, amelyre éveket vár és hónapok fáradságos munkájával készül, én hétről-hétre újra és újra átélhetem. Ott lehetek, amikor a menyasszony először teljes pompájában jelenik meg, láthatom a párt akkor, amikor kettesben, teljes egymásra figyelésben szusszanhatnak egyet az esküvőszervezés forgatagában. Elmorzsolt könnycseppek az oltárnál, rémült tekintetek a csokor- és harisnyakötődobásnál, önfeledt mosolyok a menyasszonytánckor – megunhatatlan pillanatok, de mindig kicsit más köntösben.

Mert minden esküvő más. Nincs két egyforma pár, nincs két egyforma esküvői csokor, nincs két egyforma hitvesi csók. Egy esküvő folyamatos megújulást, az igényeknek való teljes körű megfelelést kíván, szakmai oldalról ez jelenti számomra az egyik legnagyobb motivációt.

Mindamellett egy esküvői fotózás hatalmas felelősséggel is jár. Teljes figyelmet, odaadást kívánó munka, sőt, nem is igazán munka, sokkal inkább hivatás. Egy pár életének egyik, ha nem a legfontosabb eseményét kell megörökítenem, így minden esküvőn a tudásom legjavát kell nyújtanom. A lehető legalaposabban kell megismernem a párt és a násznépet annak érdekében, hogy a képek a teljes mértékben tükrözzék az esküvő hangulatát, a résztvevők által kreált mikrovilágot.

Egy esküvő leleményességet, folyamatos figyelmet is kíván: elkapni a legemlékezetesebb pillanatokat, és olyan módon megörökíteni azokat, amelyeket 30 év múlva is örömmel és elégedettséggel vegyen elő az ifjú pár – egy pillanatnyi kihagyás sem fér bele.

De mindennek ellenére hálás vagyok, hogy a fotózás egyik legnemesebb és legmagasztosabb válfaját űzhetem nap mint nap, hétről hétre. Az ifjú pár fülig érő mosolya, a szülők büszke tekintete, vidám násznép önfeledt szórakozása adja az én munkám esszenciáját, sava-borsát, mozgató rugóját.